Komjáthy Zsuzsi

Az első versemet óvodában költöttem, amikor még írni sem tudtam, így hát folyamatosan mantráznom kellett magamban, míg végül papírra tudtam vetni. Sokat elárul a költői teljesítményemről, hogy ma is a legjobb versemnek tartom! Az írás tulajdonképpen végigkísérte az életemet: tíz évig tánckritikusként dolgoztam, néhány rövidprózát is írtam, ám igazán mindig a mesék világában éreztem otthon magam. Első mesekönyvem, a Zöldfülű barátság Tapsi Ropi és Dinó Titi kalandos egymásra találását beszéli el, és azt járja körül, mit jelent az egymásért való kiállás, a barátság.

“A mesei bonyodalom végül megoldódik, a konfliktusok kisimulnak, miközben a gyerekek olyan érzelmekkel találkozhatnak, mint a félelem, a szorongás, az öröm, a megkönnyebbülés, […] a harag vagy éppen a magányosság. A történet megoldása egyben az érzések feloldása, a negatív érzelmeink elfogadása és a velük való megküzdés is.” - Peer Krisztina klinikai gyermek-szakpszichológus, metamorphoses meseterapeuta