Az elcseszett világ vége - Avagy miért szeretjük annyira az apokalipszist?

Úgy érzi, közeleg a végítélet? Úgy tűnik, minden lángol, és egyik katasztrófa követi a másikat?
Akkor szolgáljon vigasztalásul, hogy nem ön az első, aki így érzi. Ha van valami, amiben az emberek a történelem során mind egyetértettek, az az, hogy a történelem már nem fog sokáig tartani.

Ez a könyv az apokalipszisról szól, és arról, hogy az emberek mindig is úgy hitték, rendkívül közel van. Az évezredek során furcsa szektákkal, kudarcot vallott prófétákkal és tömegpánikkal, az utolsó napokat megjósló, szent harcosokkal, és a megmenekülést földönkívüliektől váró kertvárosiakkal fogunk találkozni. Visszautazunk a ,,létezés legrosszabb időszakába", amikor a világ egyszerre küzdött a világjárvánnyal és a klímaválsággal. És kitekintünk a jövőbe is, hogy feltegyük a nyugtalanító kérdést: hogyan végződhet mindez?
De ez a könyv arról is szól, hogyan élünk egy olyan világban, ahol a katasztrófa mindig közel van - legyen annak okozója egy őrült, aki bármikor megnyomhatja a nukleáris pusztítás gombját, vagy éppen a környezetünk lassú összeomlása. Mert amikor a világvégéről beszélünk, valójában a mi világunk végéről beszélünk. A végítélet iránti megszállottságunk valójában a változás iránti vágyunkról és félelmünkről szól, és arról, hogy - végső soron - hogyan meríthetünk belőle reményt.

,,Fergeteges... Tobzódó humor." The Times
,,Szellemes, szórakoztató és kissé nyugtalanító... Valószínűleg jól teszik, ha elolvassák." Sarah Knight, a The Life-ChangingMagic of NotGiving a F*ck című könyv szerzője
,,Zseniális. Végtelenül, végtelenül zseniális." Jeremy Clarkson
,,Roppant vicces." Mark Watson
,,Olvasmányos és szórakoztató." Telegraph

1806-ban egy tyúk tojást tojt, aminek héján tisztán kivehető volt a ,,Kriztus közelg" felirat. Ezt - nem alaptalanul - a világvége közeledtének jeleként vették, és ez az érzés tovább erősödött, amikor a tyúk később még több tojást tojt, amelyeken ugyanaz a felirat volt látható. A tyúk, ahogyan az várható volt, a város beszédtémájává vált.
A tyúk tulajdonosa, egy bizonyos Mary Bateman, szerette volna megosztani a világgal a közelgő második eljövetel fontos hírét. Ezt úgy oldotta meg, hogy kiállította a tojásokat, és az embereknek egy pennyt számított fel azért, hogy megnézhessék őket. A tojásnézés díján kívül apró emléktárgyakat is árult, amelyekről azt állította, hogy biztosítják birtokosuknak a mennyországba jutást, amikor eljön az ítélet napja.
Ezen a ponton az Önhöz hasonló figyelmes olvasó talán már kezdi sejteni, mi is történt itt valójában.
Hamarosan kiderült, hogy a leedsi próféta tyúk apokaliptikus tojásai nem is olyanok, mint amilyennek tűnnek. Egy orvos, miután megvizsgálta az egyik tojást, felfigyelt rá, hogy a felirat inkább a héjra van írva, és nem annak szerves része. Emellett a ,,Krisztus" szót is rosszul írták, amire aligha számítanánk egy isteni beavatkozástól. Továbbá, amikor a tyúkot elvették Marytől, rejtélyes módon abbahagyta a csodás tojások tojását. Kiderült, hogy Mary Bateman egyszerűen csak fogta a tojásokat, ráírta, hogy ,,Kriztus közelg", majd... visszatuszkolta őket a szerencsétlen tyúkba, és azután egyszerűen csak megvárta, amíg újra ,,tojik". Ez bizonyos értelemben egyfajta második eljövetelnek nevezhető, de nem egészen annak, amiről szó volt. Mondanom sem kell, hogy a világ nem ért véget 1806-ben, bár a szegény tyúknak valószínűleg úgy tűnhetett, mintha eljött volna a világvége.
Mary Batemanről kiderült, hogy hivatásos bűnöző és megrögzött csaló, aki számos rablásban részt vett, és egy alkalommal az egyik tűzvész áldozatainak szánt jótékonysági adományokat is megcsapolta. Néhány évvel a tyúkos botrány után aztán valóban vége lett az ő világának - elítélték és kivégezték, mert halálos mérget adott egy betegeskedő nőnek, akinek hamis, varázserejű gyógyszereket ígért. A sors torz fintora, hogy miután a bűneiért felakasztották, Mary holttestét kiállították - és az embereknek három pennyt kellett fizetniük, hogy megnézhessék, míg a bőréből kivágott darabokat szerencsetalizmánként árulták.
A világ mulandó, de a csalás örök.